A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely) a 9 alfajt tartalmazó Vipera ursinii faj pannóniai bennszülött alfaja. Egykor Auszt- riában, Szerbiában és Bulgáriában is élt, de ezen országokból kipusztult (vagy kipusztították). Ma már csak Magyarországon él mintegy 500-as populációja, és újabban Romániában, Kolozsvár környékén is megtalálták egy kis létszámú előfordulását. Korábbi élőhelyeiről hazánkban is nagyon visszaszorult, mindenekelőtt a gyepek felszántása, homokos telelőhelyeinek idegenhonos fákkal való betelepítése, a rovarirtó szerek nagymértékű használata, valamint gyűjtése és pusztítása miatt. Ma már csak a Hanságban, valamint a Duna–Tisza közén található meg. Élőhelyeinek feldarabolódása és a részpopulációk közötti kapcsolat megszakadása is nagy veszélyt jelent.
Legnagyobb egyedeinek mérete is alig haladja meg a 60 cm-t. Hátán feketés, cikkcakkos mintázat figyelhető meg. Marása viszonylag enyhe következményekkel jár, halálos eset nem ismert. A fiatal egyedek táplálékát mindenekelőtt egyenesszárnyúak adják, az idősebbek viszont már kisebb gerinceseket is elfogyasztanak. Tudománytörténeti érdekesség, hogy nevét az 1950-es években politikai okok miatt rákosiról parlagira változtatták. Ma már ismét az eredeti nevét viselheti. Fokozottan védett alfajunk. Értéke 1 000 000 Ft. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nemzetközi vörös listáján is szerepel.
2004-ben, az alfaj megmentése érdekében, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, a Környezet- védelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint az Európai Unió LIFE-Nature alapja támogatásával létrehozta a Nemzeti Park területén a Rákosivipera-védelmi Központot. A Magyar Madártani és Természet- védelmi Egyesület üzemeltetésében működő Központ kutatások támogatásával, élőhely-rekonstruk- ciós programmal, valamint a viperák mesterséges szaporításával küzd a faj megmentéséért.